Interjú Ismail Filiz-el!
Egy török riporter őszinte beszélgetése az Ömer Ucar-t alakító Ismail Filiz-el.
Az oly sok rajongóval rendelkező, ám mindenki számára ismeretlen Ismail Filiz most válaszol néhány kérdésre.
Mi az ami meg változtatta az életed?
Az, hogy sokak szerint Kenanra hasonlítok. Ezért kaptam egy felkérést az Ezel produkcióba.
Megtennéd, hogy ezt az egészet az elejéről elmeséled! Ugyanis mi téged csak Ömer-ként ismerünk, és igazából sehol sem lehet rólad túl sok mindent megtudni. Ki vagy, honnan jöttél?
1980-ban születtem Cankirili*-ben. Egy klasszikus anatóliai család első gyermeke vagyok. A középiskola befejezéséig Cankiriban éltem. Van két öcsém, akik ikrek.
(* Cankiri Törökország egyik tartománya, Ankarától Északra.)
Cankiriban felnőni, élni milyen volt? A jó és a rossz oldala?
Jó volt. Itt biztonságban érzed magad. Egy nagyváros néha félelmetesnek tűnhet, de Cankiri egyáltalán nem ilyen. Az emberek jóindulatúak, ha valamire szükséged van, a segítségedre sietnek, de persze a kisvárosban élésnek nehézségei is vannak. Néha túlságosan bezártnak érzed magad.
Na és milyen ennek a kis város egyik leggazdagabb családjának fia lenni…?
Nem vagyunk annyira gazdagok, ahogy ezt a sajtó néha írja. Eltúlozzák. Egy családi vállalkozásunk van, és egy benzinkutunk. Igen, apám Cankiriban egy elismert vállalkozó, és nem tagadom, néha ennek az előnyét én is élveztem, de például az apai nagyapám kamion sofőr, tehát amink most van, azt mind apám és öccse egymaga építette fel. Nagyon büszke vagyok rájuk. Én nem csináltam semmit, egy már felépített, meglévő családi vállalkozásban dolgozom. Tehát úgy gondolom, hogy, aki igazán dicséretet érdemel az az, aki a mai napig mellettem állt, megteremtett mindent a családnak, foggal-körömmel harcolva eljutott idáig: apám és testvérei.
Milyen szép, hogy ezt ilyen őszintén elmondod. Nagyon sok férfi úgy gondolja, hogy ezt a szülőnek muszáj megteremtenie a gyermeke számára, és mivel természetesnek tartja, meg sem fogalmazódik benne a hála és a tisztelet.
Három fiútestvérnek milyen volt együtt felnőni? Hogy jellemeznéd a kapcsolatotokat?
Nagyon szoros a kapcsolatom velük és nagyon jó viszony van köztünk. Fura, de ahogy felnövünk, egyre jobban aggódom értük. Közeleg a katonaság: vajon hol fogják letölteni, hogy fogják megélni? Néha azon is elgondolkozom, hogy nem foglalkozom velük eleget, és több szerepet kéne betöltenem az életükben.
A családban egy nő, négy férfi van. Milyen az egyensúly? Férfiuralom van, vagy pont ellenkezőleg, az összes férfi az anyakirálynőre hallgat?
Mi egy tipikus török család vagyunk. És mint minden török családban, apám szava a meghatározó. A döntéseit nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Amikor mégis ezt megtettük, olyan dolgok történtek, amiket utána megbántunk. De apám a fontos döntéseknél, anyám véleményét megkérdezi és tiszteli. Az otthoni dolgok terhét anyám viseli, és minket is ő irányít.
Milyen álmokat szőttél kiskorodban?
Nem voltak túlságosan nagy álmaim. A saját és szeretteim boldogságának nagy fontosságot tulajdonító ember vagyok.
Miért?
Nem tudom, egyszerűen csak ilyen vagyok.
Na és egy ilyen jóképű férfi soha nem akart modellként dolgozni?
Ha hiszed, ha nem, ez mindig távol állt tőlem. Néhányszor megkerestek, hogy szerepeljek különböző katalógusokban, vagy, hogy nevezzek be férfi szépségversenyekre. „Kizárt dolog!”- feleltem. Én egy nagyon szégyenlős és könnyen zavarba jövő ember vagyok, és igazából színészi babérokra se szeretnék törni.
Na és mikor vetted igazán te is észre, hogy ennyire jóképű férfi vagy?
Ezt is túlzásba viszik. Én nem tartom magamat ennyire jóképűnek.
Ne viccelj! Egyáltalán nem vagy rossz pasi! Megvan a magasságod, a mosolygós szemeidben el lehet veszni, és ami a legfontosabb, hogy valószínűleg, ebben az erkölcstelen világban az utolsó szemérmes férfiak közé tartozol. Mi kell még?
Köszönöm szépen…
A lányok mindig kiszemeltek téged magunknak?
Az igazat megvallva, nem volt túl sok barátnőm. Mindig komoly kapcsolataim voltak, hűséges típus vagyok.
A szótáradban nincs olyan szó, mint őrültéség, bolondság?
Hogyne lenne! Az Ezel-ben való szereplést is azért vállaltam el, mert úgy éreztem, eljött az ideje egy kis kalandnak!
Miben nyilvánul ez meg?
Isztambul az a város, ami engem megijeszt, de ugyanakkor vonz is. Egy nagyon különleges világ, és én ezt a világot meg szerettem volna ismerni közelebbről is.
Ki ajánlotta fel neked a szereplést a sorozatban?
Az Ay Yapim produkciós iroda egyik munkatársa egy olyan személyt keresett, aki kísértetiesen hasonlít Kenan Imirzalıoğlu-ra (a sorozatban Ezel- a ford.). Valahogy engem találtak meg. Még a fényképeimet is megszerezték! De én ezt a dolgot, hogy hasonlítok Kenanra, már végig az egyetemi éveim alatt hallgattam. Sokak szerint különösen a szemünk hasonlít. Éppen ezért mindig azt mondják nekem, hogy mosolyogjak. Ugyanúgy eltűnnek a szemeim mosolygás közben, mint Kenan-nak :)
Na és nem csodálkoztál, hogy, csak azért mert rá hasonlítasz, kapsz meg a szerepet?
Csodálkoztam, de hát mit ne mondjak, mivel sejtettem, hogy egy csodálatos csapattal lesz szerencsém dolgozni, elfogadtam a felkérést.
Nem kéretted magad egy kicsit az elején, hogy „Először a forgatókönyvet szeretném elolvasni! „?
Az első találkozás után elolvastam. Minden lap elolvasása után egyre biztosabb voltam abban, hogy egy fantasztikus projektet fogok a kezemben. Főleg, az ilyen amatőr, először kamerák elé álló valakinek, ez egy hatalmas nagy szerencse.
Elsősorban miért fogadtad el? Az bizonyos, hogy ha nagyon eltökélt lettél volna, akkor már rég belevágtál volna ebbe a szakmába.
Nem is tudom... Ebben benne van egy kicsit a sors keze is. Ez azt jelenti, hogy előtte nem volt még itt az ideje, nem álltam készen rá.
Megállapodtatok a feltételekben?
Áh, dehogy! Még a pénzről sem beszéltünk! Ők egy bizonyos összeget megfelelőnek találtak, én pedig erre csak azt mondtam: rendben.
A szüleid hogyan fogadták?
Először eléggé negatívan. „ Ez meg most hogy jött? Mi szükséged van rá?”- ilyeneket mondtak. De most már tetszik nekik.
Rögtön bedobtak a mélyvízbe?
Nem. Nevezetesen Ipek Bilgin nénivel dolgozhattam együtt. Ő tanított meg sok mindent. (Ő játsza a filmben Ömer anyukáját, Meliha nénit- a ford.) Hát igen, a szerepet elfogadtam, de a színészkedéssel kapcsolatban semmit sem tudtam. Profik segítségére volt szükségem. Ezt tudta az Ay Yapim is, és a szakma egyik legjobbját, Ipek Bilgin-t kérték fel a tanításomra. A vele való első találkozásom is elég vicces volt… Amikor először meglátott azt hitte Kenan vagyok és rögtön a nyakamba ugrott, átölelt. Később vette csak észre, hogy összetévesztett, s csak annyit szólt: „ jaj, de hiszen te nem Kenan vagy! „ Így indult az ismerkedésünk. Ez egy nagyon szép emlék marad számomra.
Tehát tőle egy hónapos képzést kaptál…
Igen, így van. Ipek néni segítségével, egy olyan valaki, aki még soha nem játszott egyszer sem, egy hónap alatt megpróbálta elsajátítani a szakmát, amennyire csak lehetett. Sokat tanultam tőle. A forgatás közben is, ha valahol megakadtam tőle kérdtem tanácsot. Csodálatos asszony.
Mesélj arról, hogy hogyan dolgoztatok együtt? Miket tanított?
Az első két hétben az alap színészi tudnivalókat vettük át. Bevallom őszintén volt, hogy úgy éreztem abbahagyom az egészet. „Mit a fenét csinálok én? Mi dolgom van itt? „–mondtam magamnak néha. Aztán szép lassan megszerettem a szereplést. Ipek nénivel összehoztuk együtt az alapokat.Ennek megszerzése pedig azon múlott, hogy én mindent helyesen értek és ítélek-e meg. És azt hiszem végső soron kihoztam magamból a legtöbbet. Még a forgatások előtt két héttel is a forgatókönyvvel a kezemben gyakoroltunk. Mígnem tanítóm ezt megelégelte, és azt mondta: „Te tulajdonképpen magadat fogod eljátszani! „ És akkor döbbentem rá, hogy komolyan vannak köztem és Ömer között hasonlóságok. Tulajdonképpen nem játszok saját magammal túlságosan ellentétes karaktert. Éppen emiatt nem is volt annyira nehéz eljátszani Ömert.
Életedben először dolgoztál egy stábbal, először játszottál el egy szerepet, mindezen felül a körülötted lévők mind profik voltak. Nem féltél?
Az igazat megvallva, egy kicsit féltem. „Na, most itt mindenki el van szállva magától”- gondoltam… de hihetetlenül mosolygós és jóindulatú emberek közé csöppentem. Mindenki nagyon sokat segített, ami szintén megkönnyítette a feladatomat. Amúgy a természetemnél fogva én nagyon hidegvérű és nyugodt típus vagyok. Nagyon vicces volt, mikor az első rész, első pillanatait forgattuk az autószerelő műhelyben. Mulatságos volt, mikor körbenéztem és a körülöttem lévő emberek nálam sokkal izgatottabbak voltak.
Tuncel Kurtiz-zal is együtt dolgoztál (Ő Ramiz Karaeski a sorozatban- a ford.)
Na igen,,komolyan mondom rengeteg barátom bármit megtenne azért, hogy Tuncel Kurtizzal találkozhasson. És el tudjátok képzelni, én ezzel az emberrel együtt játszhattam! Az Ankarában forgatott börtönjelenet miatt, nagyon sok időt tudtunk együtt tölteni és rengeteget beszélgettünk. Hihetetlenül hasznos tanácsokkal látott el, emellett elképesztően sikerült engem motiválnia. Vele egy társaságban lenni már magában egy óriási szerencse. Ő mindenképpen egy legenda számomra!
Egy olyan jó, mint Cansu Dere (ő Eysan-a ford.) elárult szerelmének lenni szerinted jó vagy rossz dolog? Kívülállóként azt mondanád Ömerre, hogy „Micsoda ostoba ember „vagy netán azt, hogy „Micsoda jó ember” ?
Jó ember, de van benne egy jó adag naivitás is. Vagyis nekem úgy tűnik. Ahhoz, hogy jó ember tudj maradni, néha el kell viselned azt, ami veled történik, még akkor is, ha ez néha rossz dolog. De, ami Ömerrel történt az tényleg túl sok. Nem mondanám, hogy micsoda ostoba ember, de kicsit sajnálom őt. Azokra mérges vagyok, akik ezt tették vele, emellett viszont azt gondolom, az élet néha ilyen is tud lenni.
Mikor vetted észre, hogy közismert ember lettél?
Amikor a sorozat legelső részét leadták, folyamatosan csöngött a telefonom, kénytelen voltam némára venni. Mire a sorozatnak vége lett 83 nem fogadott hívásom volt...
Mi volt a legbutább pletyka, amit magaddal kapcsolatban hallottál?
Valamikor azt híresztelték, hogy 1974-es születésű vagyok. És olyat is terjesztettek, hogy én vagyok az Ay Yapim ügyvédje. Nagyot nevettem rajta.
Voltál valaha manikűrösnél?
Igen, csak egyszer, de akkor is köteleztek rá…
Megfordult a fejedben valaha, hogy plasztikai műtétet végeztess el magadon?
Isten őrizz! Ha nem ér valamilyen baleset, ami miatt szükségét látom, egyáltalán nem akarok plasztikáztatni! Én azok közé tartozom, akik szeretik és pártolják a természetességet.
Isztambul vagy Ankara? Miért?
A szerelemért Isztambul, a szerettekért Ankara.
Egy barátban mit keresel?
A bizalmat. Nagyon fontos számomra a tudtat, hogy ha szükségét érzem, számíthatok rá.
Egy nőben mit keresel?
Békét, megnyugvást.
Milyen az a nőtípus, akit nem bírsz elviselni?
Azt, aki állandóan sminkes tükröt tart a kezében. Csak a külsejével, szépségével van elfoglalva.
Az életed hőse?
Az édesapám
Ha valakinek tanácsot kellene adnod, mi lenne az?
Az, hogy ne zárkózzon be a saját kis világába, folyamatosan képezze, fejlessze magát, fókuszáljon mindig az új dolgok felfedezésére!
Mikor sírtál utoljára?
Nagyon érzékeny ember vagyok. Kis dolgoktól is meg tudok hatódni. Néha egy filmrészlettől, néha egy hírtől a tv-ben.
Mi az, amit meg szeretnél tenni még halálod előtt?
A Fenerbahce bajnoki mérkőzésénél, mikor felemelik, a bajnokok kupáját ott szeretnék lenni. Azt hiszem, akkor az örömtől fogok sírni…
Az, hogy Kenan Imirzagolu-ra hasonlítasz szerinted előny vagy hátrány?
Ez kizárólag tőlem függ. A hozzállásomtóll függ, a magamból kihozott teljesítményemtől függ.
Az embereknek tetszel, szeretnek, de talán sokan egy másik emberre való hasonlóságod miatt. Ez nem okozott problémát?
Te magadat hasonlítod Kenan Imizirzaoglu-ra?
Van egy kis hasonlóság. Szerintem ez nem csak fizikai hasonlóság, a családi vonásaink is hasonlóak. Éveken keresztül „Ő neked milyen rokonod?” kérdést hallottam. Sőt volt olyan is, aki azt hitte ikertestvérek vagyunk! Emiatt a felkérés a sorozatra-csak azért, mert Kenanra hasonlítok –részben nagyon meglepett, de részben pedig egyáltalán nem :)
Fordította: Samu Veronika
Forrás: http://www.ezel.org/ezel-magazin/ezel-dizisinde-omeri-canlandiran-ismail-filiz-ile-kisa-bir-sohbet.html
Ismail Filiz és Tuncel Kurtiz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése